Molnár Zsuzsa VÁNDOROK Leszállt az est, szunnyad a város Némán, csendben lopakodik az éj A hold lustán, álmosan indul az égre Búcsút int a nap távozó fényére Megindul az éj lüktető varázsa A mámor az érzelem, útra kél Öröm és bánat karöltve jár Majd szépen a keresztútnál más útra tér Egyik házban, a kéj és mámor mulat Míg a túloldalon, a bánat és boldogtalanság Hiába zársz ajtót, ablakot Valaki hozzád is odatalál A szeretet, szerelem, csendben, titokban jár S ahol nyitott, várakozó szívre lel Kopott ruhában, szerényen kopogtat Mire észleled, máris helyet talál Nyisd ki hát szíved és fogadd a két vándort Helyezd őket el lelked asztalánál És ahol ők ketten megpihennek Oda a boldogság könnyen odatalál Mire a nap vidáman az égre siet Rád öntve, fényét sugarát A három vándorral szívedben A bánat, boldogtalanság, már messze jár